ἐρίμυκος

in ε

COMPOUND: ἐρίμυκος, -ον 
CATEGORIZATION: A [Part+V+Suf]
MEANING: ‘loud-bellowing’
ETYMOLOGY: ἐρι- ‘very, much’ + verbal root μυκ- (μυκάομαι, μέμυκα) ‘bellow’ + adj. suf. -ος, -ον
OCCURRENCE: Il. XX, 497; XXIII, 775; Od. XV, 235
CASE/GENDER/NUMBER: gen. m. pl., acc. m. pl. 
HEADEDNESS: exocentric
CLASSIFICATION: determinative – karmadhāraya
NOTES: